A sikerélményért tanulj, ne a jó jegyekért
Frusztráló dolog, mikor az ember nagy elánnal beleveti magát egy új nyelv tanulásába, motivált, kitartó, nyomja-gyűri, eltelik fél év, elkopik a lendület, aztán rájön, hogy igazából ő nem is tud semmit azon kívül, hogy bemutatkozzon. Ezért kellett hat hónapot az életéből erre szánni? Nem kétséges, még a legkitartóbb tanulók is hajlamosak lehetnek feladni és hagyni a francba az egészet. De mi van akkor, ha az a nyelv mindenképpen kell nekünk? Ha a marha jó sorozat csak az adott nyelven elérhető? Ha már csak fél év van a diplomáig, és azt meg ugye nem adják oda nyelvvizsga nélkül?
A nyelvtanulásnál szívni fogsz. Keményen. De egyre kevesebbet.
Ennek fényében kicsit jobban körülnéztem az oldalon, és rá is akadtam ugyanannak a leckének a lassított verziójára. A srác nem volt rest két különböző verzióban rögzíteni az anyagot, egy lassabb verziót direkt a tanulóknak. Nem vagyok nagy híve a könnyített dolgoknak, hiszen ez a valós életben beszélt nyelvvel köszönőviszonyban sincs, ám el kell ismernem, neki sikerült úgy megcsinálnia a dolgot, hogy ne legyen zavaró és ne hasson vontatottnak. Újra elkezdtem hallgatni, és tádámm, csoda történt! Majdnem mindent megértettem. Rettenet büszkeség fogott el. Mi is történt itt valójában?
Sikerélmény, sikerélmény, sikerélmény
Biztosan neked is ismerős a helyzet, mikor valamiben sikerélményed van, akkor elkezd bizseregni a gyomrod, úgy érzed tele vagy energiával, és tiéd a világ. Tovább akarsz menni, még többet akarsz, ledönteni minden korlátot és magadévá tenni azt, ami téged megillet.
Abban gondolom kiegyezhetünk, hogy a pozitív visszacsatolás rendkívül fontos. A negatív visszacsatolás meg rendkívül káros. Teendő: az előbbit szorgalmazni, míg az utóbbit kerülni kell. Na, de hogyan?
Nézzük meg a mérleg két oldalát: ha sorozatosan csak kudarcélményed van, akkor miért is akarnál folytatni valamit? Jön a lehangoló “nem érdekel”, “erre nekem nincs is szükségem”, “majd holnap újra nekifutok” érzés. Persze, hogy nem akarod. Ellenben, és most itt a nyelvtanulást vesszük alapul, ha állandóan, apró-pici sikereket érsz el, akkor biztosíthatlak, hogy holnap is le akarsz ülni a dologgal foglalkozni.
Csak a jó oldalt szabad nézni
Egyszerűen csak meg kell nézni, hogy mikor értél el sikert, és újra megismételni azt. Lehet, hogy neked az lesz, hogy el tudsz olvasni egy fejezetet a Zabhegyezőből. Vagy meg tudod nézni a Star Wars-t eredetiben és megérted a lényeget. Az is lehet, hogy egy könyvesboltban ki tudsz segíteni egy külföldit, mert a pénztáros nem beszéli a nyelvet. A lényeg, hogy észre kell venni, mi az, amikor bizsereg a gyomrod – aztán azokat a pillanatokat megismételni.
Ismét közhely, de nagyon is igaz: a negatív dolgoktól nem lesz jobb. Nem lesz jobb, ha az mondod “ááá, miért nem tudok még angolul?”. Mondd azt inkább, hogy “ma is sikerült megtanulnom 10 új szót, amiket használni is tudtam”. És ennyi. Ez haladás. Egy lépéssel előrébb vagy. Persze látni kell a végcélt, de folyton azzal frusztrálni magad, hogy “mé’ nem vagyok má’ ott?” – nos, kontraproduktív.
Éppen ezért nagyon fontos egy gondos és aprólékos tervet felállítani: úgy kell megszerkeszteni a dolgot, hogy minden napra jusson, lehetőleg minél több, ilyen “AHA” pillanat. És akkor nem lesz kín a tanulás. Mi több, várni fogod, hogy leülhess újra és megint sikerélmény-túladagolásod legyen, ami után megint még jobban fogod várni a következő tanulási időt. Ez egy öngerjesztő folyamat, amibe ha belekerülsz, senki nem állíthat meg. Kapd el a ritmust, onnantól már könnyű! Jó mulatást!
Forrás: www.otevotnyelv.com
Birinyi Balázs
Legfrissebbek tőle: Birinyi Balázs (Mutasd mindet)
- Az angolt megérteni kell, nem csak tanulni - 2019-11-12
- Így tudsz gyorsan haladni a nyelvi céljaid felé - 2019-11-12
- A sikerélményért tanulj, ne a jó jegyekért - 2019-11-12