Inicio / angol nyelvtanulás /

Mese angolul: A Rút Kiskacsa fordítás

angol nyelvlecke, német nyelvlecke
kreatív nyelvtanulás, nyelvtanulás online
angol tanulás online, angol feladatok
német nyelvtanulás kezdőknek, német alapok
kezdő angol, angol oktatás
angol gyakorlás, angol nyelvtanár

Mese angolul: A Rút Kiskacsa fordítás

Az angolul tanulóknak – és nem csak a gyerekeknek – szeretnénk kedveskedni: mostantól minden hónapban klasszikus meséket olvashattok angolul, pár nappal később pedig a magyar fordítást is megtaláljátok itt a blogon. Negyedik mesénk: A Rút Kiskacsa

A Rút Kiskacsa

Annyira csodás volt a vidék; nyár volt, a búzamezők sárgák voltak, a zab zöld, a széna pedig halomba volt rendezve a zöld mezőkön.
A napsütés közepén egy régi farm feküdt, ami mély csatornákkal volt övezve, ahol a bogáncs a faltól a vízig olyan magasra nőtt, hogy a kisgyerekek a legmagasabbak alá be tudtak állni. A hely éppen annyira volt rendezetlen, mint a legmélyebb erdők.
Ezen a helyen ült egy kacsa a fészkén. Épp a kiskacsáit kellet költenie, de már majdnem teljesen kifáradt mielőtt a kicsinyek a világra jöttek.
Végül a tojáshéjak egyesével egymás után kipattantak. “Csip! Csip!” – visították, és minden tojásból egy apró teremtmény dugta ki a fejét.
– Remélem mind megvagytok – mondta az anyuka és fölkelt. – Nem, még nincs meg mindenki! A legnagyobb tojás még mindig itt van. Még mennyi ideig tart? Már nagyon belefáradtam. – majd visszaült ismét.
Végül az utolsó tojás is szétreped. “Csip csip” – mondta a kicsi, majd kimászott. Ez az egy nagyon nagy és nagyon csúnya volt.
A következő nap fényes és gyönyörű idő volt; a nap beragyogta a zöld fákat. Az anya kacsa letipegett a csatornába a családjával. Bluggy! Beleugrott a vízbe. Háp háp! – mondta, majd a kiskacsák egyesével utána ugráltak. A víz gyorsan elnyelte őket, de ügyesen feljöttek egyből és úszni kezdtek; mind a vízben voltak. A rút szürke kiskacsa együtt úszott velük.
– Háp háp! Gyertek velem, elvezetlek benneteket a nagyvilágba és bemutatlak titeket a tyúkólban. De maradjatok a közelemben, nehogy valaki rátok taposson!
Rázzátok meg magatokat! – mondta az anyuka a gyerekeinek, miután megérkeztek az ólhoz. – Ne fordítsátok befelé a lábfejeteket! Egy jól nevelt kacsa kissé kifelé fordítja a lábait, mint apuka és anyuka. Így! Most görbítsétek meg a nyakatokat és mondjátok: Háp!
És így is tettek, de a kacsák egymásra néztek és az egyikük merészen ezt mondta:
– Nézd már! Milyen hangja van a kacsának amott, ki nem állhatjuk! – és ez a kacsa odarepült hozzá, majd nyakon csípte.
– Hagyd békén! – mondta az anyuka – nem árt ez senkinek!
– Igen, de túl nagy és túl furcsa – mondta a kiskacsa – Ennélfogva meg kell ölni!
– Mindegyik gyerek nagyon szép – mondta egy öreg kacsa, akinek egy rongy volt a lába köré tekerve. – Mind szép, kivéve azt az egyet. Ő elég szerencsétlen. Bárcsak újra kihordhatná őt az anyuka!
– Az nem lehetséges, hölgyem! – válaszolt az anya kacsa. – Nem szép, de nagyon jó természetű és ugyanolyan jól úszik, mint a többi, ha nem jobban. Szerintem mire felnő, szép lesz és idővel kisebb is. Túl sokáig feküdt a tojásban, emiatt nem fejlődött ki rendesen.
Immáron mindannyian otthon voltak. De a szegény kiskacsát, aki utoljára jött ki a tojásból és annyira csúnyán nézett ki, egyformán csipkedték, lökdösték és gúnyolták mind a kacsák, mind a csirkék.
És ez így ment az első nap, majd később egyre rosszabbá és rosszabbá vált. A szegény kiskacsát mindenki üldözte; még a testvérei is mérgesen mondták – Bárcsak elkapna a macska, te rút teremtmény! – Az anyuka pedig azt mondta – Bárcsak messze lennél innen! – A kacsák pedig csipkedték, a csirkék elpáholták, a lány, aki etette a baromfiudvart pedig belé rúgott.
– El fogok menni a nagyvilágba – mondta a kiskacsa és így is tett.
Az ősz beköszöntött. Az erdő levelei sárgák és barnák lettek, a szél pedig úgy felkapta őket, hogy azok táncra perdültek. A levegő lehűlt. A felhők alacsonyan lógtak a jégesőtől és a hópelyhektől elnehezülve. A holló a kerítésen állva pedig károgott a nagy hidegre. Kár! Kár!
A szegény kiskacsa bizonyosan nem volt boldog. Egyik éjszaka, amikor a nap gyönyörűen ment le az égbolton, egy óriási, szépséges madárraj szállt fel a bokrokból. Ragyogóan fehérek voltak és hosszú, hajlékony nyakuk volt. Hattyúk voltak. Nagyon különös hangot adtak ki, miközben a szárnyukat előre nyitották, és elhagyták ezt a hideg területet a melegebb vidékekért és a tetszetős nyílt tavakért. Egyre magasabbra és magasabbra repültek. A Rút Kiskacsa pedig furcsán érezte magát, miközben nézte őket. Körbe-körbe forgott a vízen, mint egy kerék, miközben a nyakát nyújtogatta feléjük, és olyan furcsa hangot adott ki, hogy még magát is megijesztette. Ó! Nem fogja elfelejteni sose ezeket a gyönyörű, boldog madarakat. Majd, mikor már eltűntek a madarak a látóteréből, lebukott a víz alá egészen az aljáig, és mikor újból feljött, már csak egymaga volt. Nem tudta, hogyan hívják ezeket a madarakat, sem, hogy hová repültek, de jobban szerette őket, mint előtte bármi mást az életében.
Abban a pillanatban, amikor meglegyintette a kiskacsa a szárnyait, azok még erősebben hasítottak bele a levegőbe, mint bármikor előtte, és messze vitték őt még azelőtt, hogy észbe kapott volna. Egy csodás kertben találta magát, ahol az öregebb fák a csatornába lógatták az ágaikat, ami keresztül szelte a vidéket. Hirtelen három ragyogó hattyú jött elő a sűrűből. Megrebegtették a szárnyaikat és finoman úszkáltak a tavon.
– Elrepülök velük, ezekkel a nemes madarakkal, akik ugyan meg fognak verni amiért rút vagyok. De mindegy. Jobb ha ők ölnek meg, mint ha kacsák üldöznek és szárnyasok vernek!
Majd rárepült a vízre és odaúszott a gyönyörű hattyúkhoz. Azok ránéztek, majd szétnyitott szárnyakkal odaúsztak hozzá.
– Öljetek meg! – mondta a szegény kis teremtés és a víz fölé hajtotta a fejét, miközben nem várt mást csak a halált. De mit látott a tiszta vízben? A saját tükörképét látta meg, és lám! Immár nem esetlen sötétszürke kismadár volt, akire rossz volt ránézni, hanem egy hattyú!
Nem számít, ha valaki egy tyúkólban születik, ha egy hattyútojásból kel ki.
Azok után, amit elszenvedett, most fogta csak fel, hogy mennyire boldog. A nagy hattyúk pedig köré úsztak és megsimogatták őt a csőrükkel.
A kertbe kisgyerekek jöttek, akik morzsát és kukoricát dobáltak a vízbe. A legkisebb azt kiáltotta – Ott egy új! – És a többiek is boldogan kiabálták – Igen, egy új érkezett! – Majd elkezdtek tapsolni, és táncra perdültek, és odafutottak az anyjukhoz és az apjukhoz és egyszerre mondták – A legújabb a legszebb mind közül! Olyan fiatal és olyan helyes! Az idősebb hattyúk pedig meghajoltak előtte.
The following two tabs change content below.

Birinyi Balázs

Szia! Birinyi Balázs vagyok, és tőlem olvashatod a nyelvtanulással és a Click 4 Skill-lel kapcsolatos híreket, érdekességeket. Ne maradj le semmi fontosról, kövesd blogunkat!

Oszd meg ezt a bejegyzést

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal Cookie-kat használ. Az Európai Uniós törvények értelmében kérlek, hagyd jóvá használatukat. Bővebb információ

Az Európai Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmedet arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás